urban sketchers budapest

Thursday, 5 December 2019

127. közös rajzolása a Lehel csarnokban 2019. november 9-én

Budapest XIII. kerületében, a lebontott Lehel téri piac helyén ifj. Rajk László tervei szerint épült fel 2002-ben az a vásárcsarnok, amelyet a népnyelv, a sajtó és a kritika találóan és azonnal Kofahajónak nevezett el. Heves vitákat váltott ki az új épület mind az építészek, mind a kritika, mind a nagyközönség körében.

A Váci úti temető 1890-es felszámolása után a létrejövő Ferdinánd téren (a mai Lehel tér elődje) szabadtéri piac jött létre. Ez a piac eredetileg a téren emelkedő Szent Margit-templom helyén állt, a csarnok területén ekkor még fatelep működött. A piac kedvező helyen jött létre: a már akkor nagy forgalmú Váci út mellett már állt a Ferdinánd híd, és a közelben egy vámház is működött.

Bár a piac csarnokba költöztetése már 1903-ban szóba került, 6 évvel az öt nagy budapesti vásárcsarnok átadása után, ez még sokáig nem történt meg.

Gyerekkorunkban Élmunkás téri piacnak hívták. A közeli Élmunkás-híd (Ferdinánd-híd) volt a tér névadója. A piac sokak szerint a legolcsóbb volt Budapesten.

A 80-as években a zsúfoltság és a rakodással járó kellemetlenségek csökkentésére a környékbeliek peres úton kényszerítették ki Kassák Lajos utca végén raktárak kiépítését.

A rendszerváltás után a tér visszakapta a Lehel tér nevet. Fontos közlekedési csomópont lett, metró-megállóval. Halaszthatatlanná vált a piac átépítése. 1995-ben a piacot fertőtlenítették és körbekerítették, de ekkor már csarnok építését tervezte az önkormányzat, és a terv ezúttal meg is valósult.

A piacot többszöri halasztás után 2000. február 29-én zárták be, az árusoknak a Kassák Lajos és a Dévai utca kereszteződésében, a hajdani köszörűgépgyár épületében alakítottak ki átmeneti piacot.

Az építkezés megkezdését hátráltatta, hogy felmerült, a piac alatt esetleg egy régebbi izraelita temető fekszik, aminek megbolygatása komoly konfliktusokhoz vezetett volna a zsidó közösségekkel. Levéltári kutatásokkal igazolták, hogy zsidó temető a területen nem létesült, és csak ez után indult meg az épület alapozása.

Az építkezés alatt módosult az épület terve is. Az aluljáró szintjére eredetileg egy üzletet terveztek, csak utólag döntöttek a mai „Kispiac” kialakításáról. Ez az építési engedély módosítását vonta maga után, az egyéb nehézségek miatt egyébként is csúszásban lévő kivitelezés további késését eredményezve. Problémát okozott az is, hogy egyes kereskedők nem tudták az üzletekben elhelyezni az előzetes alaprajz alapján beszerzett berendezéseiket, mert az átadott üzlethelyiségek eltértek a tervezettől - például oszlop állt a pult tervezett helyén.

A Lehel Piaci Kereskedők Egyesülete a vásárcsarnokot túl díszesnek tartotta a célra, amire használni akarták, és részben ennek tudták be a korábbi bérleti díjaknál sokkal magasabb új helyárakat. Mint elnökük fogalmazott: „csarnok helyett palota épült”. Megnyitásakor senkit sem hagyott hidegen Rajk László alkotása, újszerűségével, harsányságával mindenkit állásfoglalásra késztetett. Voltak, akiknek tetszett, voltak, akiket felháborított az egész Budapesten szokatlan megoldás.

Megnyitás után én is elzarándokoltam az új Lehel csarnokba. Engem nem annyira a szokatlan formák, hanem a téralakítás volt problémás. Ahol a sok vásárló számára tér kellett volna, ott szűkületeket találtam, másutt, ahol nem volt árusítás, bőséges közlekedő terek árválkodtak.

Megnyitása óta azonban remekül működik a csarnok, a pestiek (vásárlók és eladók) megszokták.

Erre a rajzolásra, bármennyire csábító volt a helyszín és az idő is kiváló volt, csak négyen jöttek el. Én sem tudtam ott lenni, (a kertünkbe akkor érkezett a trágya, azt kellett fogadni). A jelen lévők közül csak hárman küldték el alkotásaikat. Bár Örs megígérte, máig nem tette meg. Ha mégis beérkezik alkotása, azonnal beillesztjük.