137. közös rajzolás 2020. június 14.én Szentendrén
Szentendre a fővárostól északra terül el, könnyen megközelíthető,
hévvel, busszal, autóval. Elsősorban művészetével és kultúrájával ragadja
magával a látogatókat.
A Visegrádi-hegység és a Szentendrei Duna ág találkozásánál
fekszik, szemben a Szentendrei szigettel. Történelme az ókorig nyúlik vissza, hiszen
a Duna vonalán alakult ki a limes, a Római birodalom határa. De a honfoglalás óta jelentős hely, egyházi
központ.
Ahogyan a török előre nyomult a Balkánon, úgy kezdett egyre több
balkáni főúr és főpap népével együtt észak felé húzódni. Azt remélték, hogy
Magyarországot már nem tudják elfoglalni a törökök. Az utolsó, a legnagyobb
menekültcsoport - mintegy hatezren - már a török uralom után, 1690-ben érkezett
a romos, szinte lakatlan városba. A Balkán különböző vidékeiről és
településeiről érkező menekültek itt is megőrizték együvé tartozásukat. Papjaik
vezetésével külön-külön építettek maguknak templomot - eleinte fából -, körülötte telepedtek le. Néhány évtized múlva a fatemplomok helyén újakat
építettek, kőből és téglából. Az ismereteink szerinti nyolc templomból hét ma
is áll. Négynek a neve is jelzi a vidéket, ahonnan a menekültek érkeztek.
A város az 1870-es évekig
kisváros volt, alig érte el a négyezer fős lakosságszámot. Az akkori város
lakóterülete ma mindössze két városrészt foglal magában, a Belvárost és a
Szamárhegyet, bár ez utóbbi is csak a 30. század elején lett lakóterület.
E két városrészt Szentendre összes többi területétől elkülöníti az ezek határán
haladó 11-es főút
Az 1970-es évek bégén a
külterületeket a városhoz csatolták, így a korábbi kisváros lakossága 2010-ben
a 25 000 főt.
A belváros
központja a Fő tér és a Bogdányi utca, számos műemlék épülettel, múzeummal,
illetve a közelben a hangulatos Duna-part.
A város kultúráját
elsősorban a délszláv örökség, illetve a városhoz köthető, leginkább
kortárs művészek határozzák meg. A város északi részén jött létre a Művésztelep,
mely azóta is működik, különböző néven. A kortárs előadók legismertebb köre a Szentendrei Festőiskola utódaként
1972-ben létrejött vajda Lajos Stúdió, majd 1979-ben megalakult A.E.Bizottság underground együttes. Jelenleg a MANK központja.
Legismertebb képviselője a Szantendrei Művésztelepnek Pais Goebel Jenő
A kényszerú vírus-karantén után sokan jöttek a közös rajzolásra.
Sok alkotás született. Papírra kerültek a templomok, a szűk utcák, sikátorok.
8-an jöttünk össze, a végéig 6-an maradtunk. Két templomunk egy
heves zuhé okán kimaradt, illetve egyetértettünk abban, hogy még a nyárom be
kell pótolni. Itt egyszerűen annyi téma van, hogy bőven jut máskorra is.
A Fő téren
kezdtünk, a templom többünket megihletett.
Majd a Duna korzón folytattuk, ki a
házakat, ki a Dunát vette ecsetvégre. Ezután a keskeny, lépcsős, hangulatos
Kígyó utcán értük el a Rab Ráby teret, ahol, szintén letelepdtünk.
Sajnos középen több autó parkolónak használja a teret, több autó is megfordult, amg ott voltunk. A két templom előtt úgy döntötünk, harapunk valamit, de már akkor az eső várható volt... Épp csak sikerült a közös fotózásokat megejteni a Fő tér egyik kőpadján. És ha már esik, irány au egyik étterem, ahol végül ebédeltünk.
Andorka Éva
Cseresnyésné Bécsy Zsuzsa
Andóczi Balogh Csaba
Csongrádi János
Káli Mónika
Rostás Ica
Valkovics Orsi
Káli Mónika
Cseresnyésné Bécsy Zsuzsa
Rostás Ica
Pemlényi Paulina
Andorka Éva
Cseresnyésné Bécsy Zsuzsa
Köszönet a képekért, a beszámolóknak Káli Móninak és Cseresnyésné Bécsy Zsuzsának.
Én sajnos nem vettem részt a közös rajzoláson. Korábban nagyon sokat jártam Szentendrére. A ferenczy kör, ahol rajzolni tanultam, a nyári szünet előtt többször is elvitt bennünket oda. Akkoriban (1958-62) nem volt ennyire felkapott hely, mint most. Nyugalmasabb, idegenforhalomtól mentes hely volt. Ott festettem a háztetőket, ahogy a püspöki templomtól lenézve láttam.
Ligeti Zsuzsa
