Ősember: Barlangrajzok. Urban Sketchers Tugedör

Beszélgetés Harka Ágnessel

2017 január 10-én délelőtt Harka Ágnes, a Budapesti Képzőművészeti Szabadegyetem tanára tartott előadást a fenti címmel a Fugában, az Urban Sketchers Budapest csoport érdeklődőinek. A résztvevők szerint jó ötlet volt, új perspektívákat nyitott a városi rajzolók előtt. 

Mivel én nem vehettem részt az előadáson (halaszthatatlan unokázás összekötve disznóvágással) leültem beszélgetni Ágnessel, hogy azok is értesüljenek az ott elhangzottakról, akik velem együtt nem voltak ott, de érdeklődnek a téma iránt.  

LZs: Miért éppen az ősember?

HA: Úgy érzékeltem, a csoport tagjai rajzain többször megjelenik az emberábrázolás, és azt gondoltam, talán lesz fogadókészség bővebben foglalkozni vele. Nagy Zsuzsával abban állapodtunk meg, hogy szabad kezet kapok egy több lépcsős előadássorozathoz, melynek ez az első darabja. Azért az ősember emberábrázolásaival kezdtem, mert az a véleményem, az ősi emberábrázolások sok tanulsággal szolgálhatnak a városi rajzolóknak.

LZs: Milyen tanulságokra gondolsz?

HA: Elsősorban a lényeg megjelenítésére. Az ősember technikai eszköztárában nem sok minden volt. Ezért a legjellemzőbb formákat, alakokat rögzítette. A városi rajzolónak is az a feladata, hogy elkapja a lényeget. Például Akár állatokról, de itt mi inkább az emberekről beszéltünk, csak a legjellegzetesebb részeket emelték ki: pl. a fejet. Arc nincs is, legfeljebb két pont a szemnek. Vagy a kézen az ujjak szerepelnek, stb. A lényegkiemelés együtt jár a részletek elhagyásával,

LZs: Ezek szerint sok a hasonlóság az ősi emberábrázolás és a gyermekrajzok között.

HA: Igen, a gyermekrajzok fejlődése megismétli az rajzfejlődés kialakulását, vagyis a három-négyéves gyermekrajzokon az ősember emberábrázolását látjuk viszont. 

Minden hiányosságuk ellenére pontosan tudjuk, mit is ábrázolnak. Az előadásomon közösen kerestük azokat a momentumokat, amikor tetten érhető már az emberábrázolás. 

LZs: Milyen további tanulságokat kínál nekünk az ősi emberábrázolás?

HA: Nagyon pontosan ismerték az anatómiát. A koponyaformák, az ízületek, a görbületek, az arányok, a mozdulatok pontos megfigyelése visszatükröződik a rajzaikon. Érezzük a vadászok lendületét, a futás, lándzsahajítás mikéntjét. Ezért tartom fontosnak, hogy saját élmény alapján rajzoljunk minél többet modell után, ismerjük meg az anatómiát.

LZs: Mit javasolsz a városi rajzolóknak, mit tanuljanak az ősemberektől?

HA: Absztrahálást, Jó körvonalakat, plasztikusságot. A lényeg kiemelését, a részletek elhagyását. Az őket körülvevő jelen megörökítését. 

Elképesztő, mennyi mindent közölnek velünk emberábrázolásaik. Tudjuk, hogy mi a számukra fontos: a vadászat, a nemiség, a közösség, az anyaság. Nem volt fontos a személyiség – hiszen arcuk sincs a rajzoknak, szobroknak.

Szerettem volna, ha közös rajzolással fejezzük be, de az idő rövidsége és egyéb körülmények most nem lették lehetővé. remélem, hamarosan újra összejövünk, és akkor már rajzban is kifejezhetjük gondolatainkat.

LZs: Köszönöm a beszélgetést.

Harka Ágnessel még három szombaton találkozhatunk 11 órakor a Fugában
február 4-én,
március 4-én,
április 1-én.
1000 Ft/workshop
Az előadásokról bővebben majd a facebook oldalunkon!

Ligeti Zsuzsa

Beszélgetés Csongrádi János építésszel

2016. december 17-én a Fugában

Mióta rajzolsz?

A családi hagyomány szerint szép lovakat rajzoltam. De ezt csak elbeszélésből tudom. Én színes madarakra emlékszem. Mindenesetre szerettem rajzolni. 

A rajz szeretete később is elkísért?

Igen. Középiskolás élményem volt a szülőhelyemhez, Kaposvárhoz közeli somogyi falvak régi házainak felmérése. Egyaránt készültek szabadkézi és szerkesztett rajzok, valamint fotók. Egy diákok számára kiírt néprajzi pályázaton nagy hasznát vettem ezeknek.

Mi történt az egyetemi évek alatt?

Budapesten, építész szakon szereztem diplomát. Ott is kellett rajzolni – hiszen ez a felvételi része is volt. A 120 fős évfolyamban 10-15 hallgató volt, aki igazán szeretett rajzolni.  Magánvéleményem, hogy az ő kezük alól kerülnek ki az igazán jó épületek. Az egyik nyáron autóstoppal bejártuk Görögországot. Ide vittem magammal a rajzmappámat, de sajnos ott maradt egy kamionban. Csak egy fénykép tanúskodik arról, hogy rajzoltam. A kép talán Mükénében készült.

Mi volt az első komolyabb munkád?

A diplomamunkám a balatonszemesi Latinovits-Reich Emlékmúzeum terve volt. Az összefonódó kettős spirál nagy sikert aratott, díjazott lett. 

Szintén csak terv maradt a mesteriskolában készített óbudai Cella Trichora romemlékre készített rekonstrukció. Ennek is sikere volt, a Budai Várban más tervekkel együtt kiállították. A rajzokon keveredik a szabadkézi rajz a szerkesztett rajzokkal. Sőt a kőfelületek fotók, amelyeket eredeti kövekről készítettem és úgy montíroztam össze. Még egy műemlékes élmény: az óbudai Hajógyári szigeten lévő Hadrianus palota rekonstrukciója.

Nagy volt a felbuzdulás, de aztán mégsem került rá pénz, a palota maradványai azóta is a föld alatt rejtőznek (biztonságban).

Érdekes munka volt a budaörsi katonai temető. Ez annyira sikeres lett, hogy Pro Architektura díjat kapott az épület. Eléggé nagy siker volt ez egy fiatal építész számára. Kissé elgondolkodtatott, vajon milyen lehet a választott szakmámmal kapcsolatos jövőképem: hogyan tovább?

Segítette-e munkádat a rajzolás?

Hogyne. A szabadkézi rajznak megvan a maga varázsa. Amikor egy engedélyeztetésre váró lakóház kerül a tervtanács elé, az épített környezetet bemutató rajz jó hangütést és kedvezőbb elbírálást eredményezhet.

Az építészmérnöki munka mellett jut idő a szabad rajzolásra?

Természetesen, de nem napi szinten. Ha utazunk, mindenképpen viszem magammal a rajzmappát. Kutyák, lovak és természetesen épületek. Sokszor ér a vád, hogy rajzaim nem színesek, és nincsenek rajta emberek. Mindenre van példám és ellenpéldám. Ha az ember egyedül rajzol, megáll egy utcasarkon és előveszi rajzfüzetét, az emberek csodabogárnak hiszik. Ezért jó, hogy találkoztam az Urban Sketchers-szel. Nagyon érdekes csoportban rajzolni, még ha nem is tudok minden alkalommal eljutni a közös rajzolásra. Nagy élmény volt, amikor idén ősszel Prágában rajzoltam, megállt mellettem egy turistacsoport. Az egyik tag lemaradt és mutogatta, hogy a hátizsákjában neki is van mappa, amibe rajzolni szokott. Aztán a csoport tovasodorta. Nagyon fontosak ezek a megerősítések, ezt érzem a „gerilla rajzolókkal” együtt rajzolva.

Mi tett rád nagy hatást, amit megörökítettél rajzaidon is?

Utazási élményeim. Feledhetetlen panoráma, ami bangkoki szállodám ablakából elém tárult. Talán sikerült visszaadni a hatalmas város méreteit. 

De itthoni élményeim is papírra kerülnek: a balatoni nyaralások, Vác, Kaposvár, Szentendre utcái, a VIII kerület tűzfalai. A VIII. kerület egy építész-rajzoló számára valóságos aranybánya. csodás dolgokat lehet benne találni.  

Mindig tollrajzokat készítesz, vagy kísérletezel mással is?

Kezdeti tanulmányrajzaim ceruzával készültek, mostanában tollal rajzolok, de szeretném kipróbálni az akvarelleket. Egyre több rajzomon jelennek meg a színek. Készítettem néhány kontúr rajzot is. Megdöbbentő, hogy egy vonalnak milyen erős hatása tud lenni.

Minek tekinted a mai előadást?

Ahogy a címben is jeleztem, a világ egy építész életútja a rajzain keresztül. Remek alkalom összegzésre.

Köszönöm a beszélgetést.

Ligeti Zsuzsa

BSk Karakter Kroki :

Interjú Nagy Erikával.  

„... Érdekes, ahogy  a dolgok egymásra találnak ...nekem csak késznek kell lennem a pillanatra, hogy felismerjem...”

 Erika első rajzával az Urban Sketchers Fb oldalán találkoztam.

... ez a kép felért egy selfivel  ... 

A sketch humora és nyitottsága már előre sejtette, hogy ki fog  megjelenni a Corvin mozi lépcsőjén a következő Közös Rajzolásra...  Az interjúra készülő beszélgetés alatt a kérdések özönében a válaszok, csendesek,  visszafogottak és szellemesek voltak.  A sok- sok nevetés és kevés  vallomás között nyugalom és  a  rajzolás iránti magától értetődő elkötelezettség árad belőle.

 Miért rajzolsz?

Budapesten élek és itt is dolgozom.  A rajzolás hobbi és kikapcsolódás, a meditáció egy   formája számomra.  Nem művészeti területen dolgozom és  rengeteg időt töltök munkámmal.  Amikor rajzolok általában teljesen elmerülök abban, amit csinálok.  Közben megszűnik az idő ...ami  azt fogja  jelezni számomra, hogy ez most egy jól sikerült rajz lesz...vagy legalább is tetszeni fog nekem. ..Azt az állapotot szeretem, ami rajzolás közben magával ragad..hivhatjuk akár  „flow”-nak is...

Hogyan választod ki a témákat?  Mit szeretnél kommunikálni a rajzaiddal?

 Nem tervezem előre a helyszineket vagy a témákat...Azt rajzolom, ami éppen jól esik, amikor van időm és kedvem.  Mindig be is fejezem a képet helyszinen...  Nem hiszem, hogy igyekeznék valamit tudatosan kommunikálni a rajzaimmal.. tudatalatt lehetséges, hogy van valami,  de  azt meg ki tudja?  

       

                        Úgy gondolom, hogy az eszközök és az anyagok egymásra találnak és témák is mintha az eszközök függvényében ajánlanák fel magukat ...valahogy megtalálják egymást...nekem csak el kell kapnom  a azt a pillanatot, amikor ez megtörténik...

A vonzalom a munkagépek irányában esztétikai kihivásra utal vagy valamilyen  más intellektuális érdeklődésre ?

  

                                                                                                                                                                                                                                                                                    Azért szeretem ezeket az ipari dolgokat, mert a szép dolgokat nem kell szebbé tenni, közben pedig  itt vannak ezek a monstrumok, amiknek szükségük van egy kis segitségre....

             Ahogy például a focistáknak a pályára lépés előtt, 

 neked van valamilyen módszered vagy ritusod, amit követsz, amikor leülsz rajzolni?

Amikor  leülök rajzolni.  semmilyen speciális szokásom  nincs, amit minden alkalommal követnék.  A rutinok, inkább az aktuális eszközöknek szólnak.  A kedvencem mindig az az eszköz, amit éppen használok. 

Az elmúlt néhány hónapban állandóan vittem magammal a sketchfüzetemet és legalább egy nagyon vékony filc tollat ( o.o5 mm).  Tetszenek azok az egészen vékony vonalak, amiket  ezekkel a tollakkal lehet húzni.  Talán azért mert a fűzetem is kicsi és imádom a részleteket...

Vannak kedvenc rajzaid?

Általában nincs kedvencem, mivel a memóriám bővítésre szorulna, megemlíthetjük talán az egyik  legutolsó rajzomat - erre még emlékszem...

 Ennek kapcsán rájöttem, hogyan kell használnom az ecset fejű filctollat. Karácsonyra kaptam egy rajzfüzetet, ami nem igazán alkalmas vízfestésre, ezért nem szívesen rajzoltam bele. Ugyanakkor kaptam egy ecset fejű filctollat Japánból.  Azt hiszem, az ilyen tollakat kalligráfiára használják, úgyhogy pihentettem egy kicsit ezt is, hiszen pillanatnyilag nem éredekel a kalligráfia.   Egy kicsit tanácstalan voltam,  de azt is tudtam, hogy mások  szívesen használják  városi rajzolásra.  Igy aztán a múlt héten  elkezdtem használni a Fabriano füzetet ezzel a filccel...és  fantasztikus!  Biztos vagyok benne, hogy a témák, amik ezt  a tollat megtalálják egészen mások lesznek, mint a vékony tollal,  mert az apró részletek megjelenítésére ez egyáltalán nem alkalmas....

                                                                                                                                                                  Mi újság a szinekkel?

A szinek izgatnak.  A rajzolás után csak a szinezést csinálom otthon,  ha  van hozzá kedvem.  Nem vagyok képzett művész, ezért nagyon érdekesnek találom, amikor a szinekkel kisérletezem...az aquarell  tökéletes erre.                                                                                                                                                                         Olcsó, gyors és szép hatást lehet vele elérni.....

                                                             

Ki a kedvenc grafikusod?

A kedvenc grafikusom Felix Scheinberger...ő az etalon jelenleg, de nyitva hagynám a lehetőséget a trónfosztásra a többieknek is...

http://www.felixscheinberger.de/skizzen/:

                                                   

     Hol találhatjuk még meg a rajzaidat?

Nem írok blogot, általában a Budapest Sketchers csoport oldalon és az Urban Sketchers csoport oldalon posztolom a rajzaimat vagy legtöbbször a táskámban tartom őket...

Köszönjük az interjút és hogy csatlakoztál a BSk-hoz!  

Együtt kirándultunk a bécsi  közös rajzolásra januárban és már akkor kiderült számomra, hogy a BSk közössége egy  meghatározó,  szines  és inspiráló egyéniséget nyert a jelenléteddel!

NZs