107. közös rajzolás január 27-én

a Budai Kreatív Házban, vagyis a Várkert Kioszkban

 

A Várkert-kioszk vagy Várkert palota (régi nevén Várkert kaszinó), a budai királyi palotát  övező kertek lezárásaként épült a Várkert Bazárral  egy időben. 

A Várkertbazár és Kioszk épületegyüttesét Ybl Miklós tervezte. Az építkezéseket véglegesen 1882-ben fejezték be. Ybl az egész kertarchitektúrát két hasonló stílusjegyet viselő bérházzal zárta le. A bérházak előtt található Várkert Kioszk épülete eredetileg a Királyi Palota vízellátási rendszerének gépházaként épült. A firenzei reneszánsz stílusát idéző gyönyörű Duna-parti épület északi része (a mai recepció) a kávéházat, a déli része (nagyterem, boltíves terem) a vízmű gépészeti berendezéseit foglalta magába, míg a gépterem feletti részen (galéria) a gépész lakása volt. A két rész között magasodik a toronyépítmény, amely a gőzkazánok kéményét rejtette. Ybl így mesteri módon rejtette el a szerkezetet.

2009 áprilisában, egy csatornaépítés során találták meg azt a – már teljesen elfeledett – hat teremből álló ciszternarendszert, amelyben kavicsréteg szűrte meg a Duna-vizet, a várbeli felhasználásra, egészen a fővárosi közművek kiépüléséig. A ciszterna-rendszer a Várbazár és a Várkert kioszk építésével egy időben, 1874 és 1879 között készült. Később, amikor a fővárosban kiépültek a közművek, a ciszternák elvesztették szerepüket.

A gépház idővel elvesztette szerepét, az épület pedig a nagyközönség szórakoztatásában kapott kiemelkedő szerepet. A kis szivattyútelep az északi oldalon elegáns, loggiás bejáratú kioszkkal egészült ki. 1905-ben kávéházként építették újjá, majd 1913-ban zenepavilonná alakították át. 40 évig elegáns café-restaurantként üzemelt.

 Visszaemlékezések szerint ekkor a Kioszk előtt nagy kert volt tánctérrel, a teraszon zenekarral. 

 Én még táncoltam itt 

Ha az ember este a kilences villamoson utazott, jópofa dolog volt látni a villamos zajától nem hallható zenére ugráló párokat. Az évek alatt színvonala rohamosan csökkent, majd a rossz állapotú épületet bezárták. Évekig üresen állt, és rövid idő alatt száz évet öregedett. 2007-ben felújították, Várkert palota néven rendezvényterem lett. Újabb felújításra 2016-17-ben került sor, amikor a Pallas Athéné Alapítvány tulajdonába került. Most Budai Kreatív Ház néven működik, kávéház és kiállító terem  van benne.

Sajnos a fákat kivágták, a loggiát beüvegezték.

Tizenketten gyűltünk össze a közös rajzolásra, három új taggal bővült a városi rajzolók csapata. 

Örs korábban elment, így csak tizenegyen ülünk a fényképezőgép előtt. 

Előbb körbe csodáltuk a szépen felújított kávézót és kiállító termet, és mindenki kiválasztotta a neki tetsző részletet. Kint hideg volt a napsütés ellenére, így kevésen vállalkoztak a külső rajzolására, inkább bent, a jó melegben alkottak.

Harrach Orsolya: Várkert Kioszk

Zsuzsa kinézett a melegből a hidegre:

Ligeti Zsuzsa: Várkert bazár

A kiállítást (Magyarok a Selyemúton) többen is megrajzolták. 

Harrach Orsolya

 Káli Mónika

 Rostás Ica

Ligeti Zsuzsa

A legkedvesebb téma  Stein Aurél sátra volt.

Rostás Ica

Rostás Ica

Harrach Orsolya

Káli Mónika

Persze rajtunk kívül igazi látogatók is voltak:

Ligeti Zsuzsa: Látogatók

Ligeti Zsuzsa: Tárlat

A szépséges kávéház is rengeteg témát adott: 

Valkovics Orsolya

Valkovics Orsolya

Hergovits Mariann

Ligeti Zsuzsa

Van akit a csigalépcső bűvölt el:

Hergovits Mariann 

Megragadta a szemet a növényzet is:

Káli Mónika

Káli Mónika

Mint mindig Zsuzsát a emberek izgatták:

Ligeti Zsuzsa: Pincérlány

Ligeti Zsuzsa: A pultos

Ligeti Zsuzsa: Ebéd

Sok rajz született, és az új tagok még fel sem tették az fb. oldalunkra z alkotásaikat... Várom őket, és pótlólag felteszem.

Ligeti Zsuzsa

105. közös rajzolás a Földalatti Vasúti Múzeumban

2018. január 12-én

A Deák téri aluljáróban bújik meg a Millenniumi földalatti régi pályaszakasza, amelyet 1955-ben iktattak ki az eredeti nyomvonalból. A kontinens első - 1896. május 2-án átadott- földalattijának állít emléket a Földalatti Vasúti Múzeum, mely 1975-ben nyílt meg.  

Itt állították ki a régi kocsikat, a korabeli egyenruhákat, a földalatti építésének történetét, illetve a fővárosi közlekedéssel kapcsolatos relikviákat. 1990-ben felújították a múzeumot. 

A 19. század utolsó évtizedei Budapest fejlődésének történelmi léptékben is meghatározó időszakát jelentik. A városfejlesztés egyik kiemelkedő alkotása az Andrássy úti tengely kialakítása volt. Az 1870 nyarán megalakult Közmunkatanács első városrendezési elgondolásában a sugárút mint adottság már szerepel és még abban az évben meghatározták a pontos vonalvezetését, három szakaszra történő felosztását. Elkészült a vonatkozó rendezési terv és a költségvetés, majd az Országgyűlés 1870 decemberében jóváhagyta a megvalósítást. A Közmunkatanács kezdettől fogva ellenezte felszíni kötöttpályás tömegközlekedés létesítését a sugárúton. Balázs Mór javaslata nyomán egyre inkább egy földalatti vasút létesítésnek gondolata foglalkoztatta a Közmunkatanácsot. A földalatti vasútra kidolgozott koncepcióra a Siemens és Halske cég 1894-ben készített tervet, melyet a Közmunkatanács elfogadott azzal a feltétellel, hogy az építés csak akkor kezdhető meg, ha 1896-ra, a millenniumi ünnepségekre elkészül.

Az építkezés elkezdődött, a 6 méter széles és 3225,56 méter hosszú alagutat két irányból kezdték el ásni. A nagykörúti főgyűjtővezeték határozta meg a maximális mélységet, így az alagút belmagassága 2,65 méter lett. Az alapot és az oldalfalakat betonból építették. A vasút kivitelezését a tervezőre, a Siemens és Halske cégre, a föld-, beton- és szerelési munkálatokat Wünsch Róbert budapesti vállalkozóra bízták. Az építésvezető Vojtek Ödön volt. Az állomásokat burkoló barna és fehér csempéket a Zsolnay gyár készítette, a lejárók fölé díszes csarnokokat emeltek.

A világ első villamos hajtású földalatti vasútja volt, eredeti hossza 3700 méter volt. Baloldali közlekedés volt akkor a föld alatt is. Gyermekkoromban még utaztam vele, és nagyon furcsa volt feljönni a felszínre, ahol már jobb oldali volt a közlekedés. 1970-ben, a felújításkor , illetve a vonal meghosszabbításakor a föld alatt is jobboldali közlekedés lett. A munkálatokkal Budapest egyesítésének centenáriumára készültek el. 1973. december 30-án adták át a meghosszabbított vonalat a Mexikói útig, így a teljes 4,4 km-es vonal föld alá került. Ekkor helyezték át a Deák téri megállót az Erzsébet tér alá, a kiiktatott pályaszakaszon létesült a Múzeum. Férjemmel elmentünk megnézni, hogyan emelik be darukkal a múzeum kocsijait. 1995-ben újabb felújításra került sor, az állomások visszakapták eredeti Zsolnay téglás burkolatukat. 

Manapság egy idegenforgalmi pont került a múzeum elé, azon kell átverekedni magunkat. Egy közlekedési jegy áráért beléphetünk a múltba,. A régi kocsik mellett több korhűen öltözött bábu segíti leképzelni a régi időket. 

Kilencen jöttünk össze a 105. közös rajzolásra köztük egy angol és egy ukrán rajzoló is. Sajnos nem mindenki tudott maradni végig, így hiányos csoportképünk született. 

A múzeum területe nem nagy, de mindenki talált magának rajzolni valót. 

Örs

 Zsuzsa

 Rachel

 Jan

 Rachel

Tam

Az elkészült művek:

Eddig a következő alkotásokról kaptunk képet:

Horváth Izabella: Makett

Rachel Appleby: Áramszedő

Mag Zsuzsa: Jelzőlámpa

Horváth Izabella: Utasok

Jan: Látogatók

Ligeti Zsuzsa: A lila ruhás nő

Rostás Ica: Vasúti kocsi belső

Tam Korsun: A szerelvény eleje

Ligeti Zsuzsa: Kalauz és nézelődő gyermek

Horváth Izabella: Látogató

Horváth Izabella: Fa téglák a Sugár útról

Rostás Ica: Makett

???????

  Ligeti Zsuzsa: Urban sketchers

Mag Zsuzsa:Utasok

Hiányzik még néhány alkotás, kérem tegyétek fel az oldalunkra, vagy küldjétek el nekem. Nem emlékszem az alkotóra néhány esetben, vagy rosszul jegyeztem meg. Kérem, jelezzétek, javítom.

Ligeti Zsuzsa