105. közös rajzolás a Földalatti Vasúti Múzeumban

2018. január 12-én

A Deák téri aluljáróban bújik meg a Millenniumi földalatti régi pályaszakasza, amelyet 1955-ben iktattak ki az eredeti nyomvonalból. A kontinens első - 1896. május 2-án átadott- földalattijának állít emléket a Földalatti Vasúti Múzeum, mely 1975-ben nyílt meg.  

Itt állították ki a régi kocsikat, a korabeli egyenruhákat, a földalatti építésének történetét, illetve a fővárosi közlekedéssel kapcsolatos relikviákat. 1990-ben felújították a múzeumot. 

A 19. század utolsó évtizedei Budapest fejlődésének történelmi léptékben is meghatározó időszakát jelentik. A városfejlesztés egyik kiemelkedő alkotása az Andrássy úti tengely kialakítása volt. Az 1870 nyarán megalakult Közmunkatanács első városrendezési elgondolásában a sugárút mint adottság már szerepel és még abban az évben meghatározták a pontos vonalvezetését, három szakaszra történő felosztását. Elkészült a vonatkozó rendezési terv és a költségvetés, majd az Országgyűlés 1870 decemberében jóváhagyta a megvalósítást. A Közmunkatanács kezdettől fogva ellenezte felszíni kötöttpályás tömegközlekedés létesítését a sugárúton. Balázs Mór javaslata nyomán egyre inkább egy földalatti vasút létesítésnek gondolata foglalkoztatta a Közmunkatanácsot. A földalatti vasútra kidolgozott koncepcióra a Siemens és Halske cég 1894-ben készített tervet, melyet a Közmunkatanács elfogadott azzal a feltétellel, hogy az építés csak akkor kezdhető meg, ha 1896-ra, a millenniumi ünnepségekre elkészül.

Az építkezés elkezdődött, a 6 méter széles és 3225,56 méter hosszú alagutat két irányból kezdték el ásni. A nagykörúti főgyűjtővezeték határozta meg a maximális mélységet, így az alagút belmagassága 2,65 méter lett. Az alapot és az oldalfalakat betonból építették. A vasút kivitelezését a tervezőre, a Siemens és Halske cégre, a föld-, beton- és szerelési munkálatokat Wünsch Róbert budapesti vállalkozóra bízták. Az építésvezető Vojtek Ödön volt. Az állomásokat burkoló barna és fehér csempéket a Zsolnay gyár készítette, a lejárók fölé díszes csarnokokat emeltek.

A világ első villamos hajtású földalatti vasútja volt, eredeti hossza 3700 méter volt. Baloldali közlekedés volt akkor a föld alatt is. Gyermekkoromban még utaztam vele, és nagyon furcsa volt feljönni a felszínre, ahol már jobb oldali volt a közlekedés. 1970-ben, a felújításkor , illetve a vonal meghosszabbításakor a föld alatt is jobboldali közlekedés lett. A munkálatokkal Budapest egyesítésének centenáriumára készültek el. 1973. december 30-án adták át a meghosszabbított vonalat a Mexikói útig, így a teljes 4,4 km-es vonal föld alá került. Ekkor helyezték át a Deák téri megállót az Erzsébet tér alá, a kiiktatott pályaszakaszon létesült a Múzeum. Férjemmel elmentünk megnézni, hogyan emelik be darukkal a múzeum kocsijait. 1995-ben újabb felújításra került sor, az állomások visszakapták eredeti Zsolnay téglás burkolatukat. 

Manapság egy idegenforgalmi pont került a múzeum elé, azon kell átverekedni magunkat. Egy közlekedési jegy áráért beléphetünk a múltba,. A régi kocsik mellett több korhűen öltözött bábu segíti leképzelni a régi időket. 

Kilencen jöttünk össze a 105. közös rajzolásra köztük egy angol és egy ukrán rajzoló is. Sajnos nem mindenki tudott maradni végig, így hiányos csoportképünk született. 

A múzeum területe nem nagy, de mindenki talált magának rajzolni valót. 

Örs

 Zsuzsa

 Rachel

 Jan

 Rachel

Tam

Az elkészült művek:

Eddig a következő alkotásokról kaptunk képet:

Horváth Izabella: Makett

Rachel Appleby: Áramszedő

Mag Zsuzsa: Jelzőlámpa

Horváth Izabella: Utasok

Jan: Látogatók

Ligeti Zsuzsa: A lila ruhás nő

Rostás Ica: Vasúti kocsi belső

Tam Korsun: A szerelvény eleje

Ligeti Zsuzsa: Kalauz és nézelődő gyermek

Horváth Izabella: Látogató

Horváth Izabella: Fa téglák a Sugár útról

Rostás Ica: Makett

???????

  Ligeti Zsuzsa: Urban sketchers

Mag Zsuzsa:Utasok

Hiányzik még néhány alkotás, kérem tegyétek fel az oldalunkra, vagy küldjétek el nekem. Nem emlékszem az alkotóra néhány esetben, vagy rosszul jegyeztem meg. Kérem, jelezzétek, javítom.

Ligeti Zsuzsa

90. közös rajzolás június 9-én a Vasúttörténeti parkban

(no meg egy kis reklám a kiállításunknak)

A mai Vasúttörténeti Park helyén a 90’-es évekig Hámán Kató néven Fűtőház működött, melyet később Északi Fűtőházra változtattak. A MÁV által leselejtezett gőzmozdonyok és a régi vasúti kocsik először a MÁV Nosztalgia Kft. nosztalgia útjain járták az országot és már az Északi Fűtőházban állomásoztak szabadidejükben. Később egyre több nosztalgia jármű került a Fűtőházba (pl. a 424.262-es és a 424. 287-es pályaszámú gőzmozdonyok). 

A terület akkoriban aktívan üzemelő fűtőház volt, ahol a MÁV Rt. dolgozói teljesítették mindennapi vasutas munkájukat és ekkor még a nagyközönség számára zárva tartott (nem is volt látogatható állapotban). Az idők során fokozatosan kerültek ide forgalomból kivont, régi járművek, amelyeket a MÁV História Munkabizottsága jelölt ki múzeumi megőrzésre és a MÁV akkori vezetésének döntése során kerültek később felújításra. A 90’-es évek közepére már meglehetősen sok mozdony állomásozott itt.

 A Magyar Vasúti Skanzen megfelelő helyszínének keresésénél egyik fő szempontként szerepelt a „látogatóbarát” hely megtalálása, amely elképzelésnek az Északi Fűtőház nagyon sok szempontból megfelelőnek bizonyult. A Magyar Államvasutak História bizottsága javaslatot állított össze az üzemkörön kívül helyezett vontatási telep területén Magyar Vasúttörténeti Park kialakítására. A kezdeményezés a MÁV Rt. vezetésének egyetértésével találkozott és így a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium támogatásával, a vasúttársaság és a szaktárca jelentős tehervállalásával zöld utat kapott a vasúti emlékeket nem csak megőrző, hanem a bel- és külföldi érdeklődők számára megnyitni tervezett kiállítás megvalósítása.

1996. decemberében az Északi Fűtőházban működő MÁV üzemelés kitelepítése megkezdődött. A Magyar Vasúttörténeti Park alapkövét 1999. november 22-én rakták le, a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium, a MÁV Rt. és a MÁV Nosztalgia Kft. támogatásával közel nyolc hónap alatt megvalósult beruházás.
Komoly munkálatok után, amelyekkel csak a terület egy részét sikerült felújítani, 2000. július 14-én nyitotta meg kapuit Európa első interaktív vasúti parkja. A Park 70.000 m² alapterületen száznál is több vasúti járművet, és a vasút üzemeltetéséhez szükséges berendezést mutat be az egykori Északi Fűtőház vontatási telepén, a Tatai út 95. szám alatt.

Az 1911-ben épült, a maga nemében páratlan 34 állásos körfűtőházban állomásoznak a nosztalgiamozdonyok, így például az ország legöregebb, működő gőzmozdonya 1870-ből és a legendás Árpád motorvonat a harmincas évekből. A nosztalgia járművek büszkesége az 1912-ben épült elegáns teakfa étkezőkocsi, amely a mára fogalommá és nosztalgikus emlékké vált híres Orient Expressz mozdonya mögött robogott.

Kicsiny csapat gyűlt össze a közös rajzoláshoz (köszönhetően a rossz időjárásnak), pedig a szervező olyan napot keresett (és talált) a Park életében, amikor ingyen lehetett bemenni. Ez úton is köszönet a Mag Zsuzsának a szervező munkáért.

Volt szuper krampácsolóverseny is, ahol a Borsodi Gördülő Zúzottkövek keményen küzdöttek a Papírcsákányokkal és a Sínhajlítókkal, de arról csak fotó készült.

Káli Mónika

Lévay Örs

(A folyamatos eső miatt Örs csak 1 képet tudott csinálni, de azt legalább be is fejezte.)

Horváth Iza

Káli Mónika

Nagy Erika

Horváth Iza

Nagy Erika a helyszínen készült rajza, alább az otthoni befejezés

Nagy Erika: Kilátás a mozdonyból (nem sok)

Horváth Iza

Én személy szerint nem voltam ott a közös rajzoláson más elfoglaltságom miatt: a Párizsi-udvar Galériában a csoport tagjainak alkotásaiból tettem fel képeket a kirakatban. A kis galéria a Belvárosi Művészeti Egyesületé, aki rájött, hogy gyönyörű fővárosunkról nem lehet igazi, értékes alkotásokat mutatni a hozzánk érkező turistáknak. Más városokban szinte tömeges a kínálat. Ezért a jó helyen lévő galéria várja az előzetes bejelentkezéssel, idegenvezetővel érkező csoportokat. 

Kiállító csoporttársaink: Nagy Erika, Olga Lo, Horváth Iza, Ligeti Zsuzsa, Szabó Anna és Tóth Zsuzsanna.

A galéria kirakatában ott vannak a mi kis csoportunknak az alkotásai, bent pedig a kisméretű, könnyen szállítható akvarellek, grafikák várják a turistákat. A nyáron kiderül, jól gondolkozott-e a galéria vezetősége. 

Ennek az ügynek a szervezésével voltam elfoglalva a hét végén.

Aki teheti, nézze meg a kirakatban lévő alkotásokat: Haris köz 3-felől a passzázsban van (a Thai étterem mellett kell bemenni), szemben a Katona József színház művészbejárójával. Persze kicsit eldugott, sötét, de ha csoport jön, az egyesületből jönnek, kinyitják és akkor fényárban úszik.

Ligeti Zsuzsa