90. közös rajzolás június 9-én a Vasúttörténeti parkban

(no meg egy kis reklám a kiállításunknak)

A mai Vasúttörténeti Park helyén a 90’-es évekig Hámán Kató néven Fűtőház működött, melyet később Északi Fűtőházra változtattak. A MÁV által leselejtezett gőzmozdonyok és a régi vasúti kocsik először a MÁV Nosztalgia Kft. nosztalgia útjain járták az országot és már az Északi Fűtőházban állomásoztak szabadidejükben. Később egyre több nosztalgia jármű került a Fűtőházba (pl. a 424.262-es és a 424. 287-es pályaszámú gőzmozdonyok). 

A terület akkoriban aktívan üzemelő fűtőház volt, ahol a MÁV Rt. dolgozói teljesítették mindennapi vasutas munkájukat és ekkor még a nagyközönség számára zárva tartott (nem is volt látogatható állapotban). Az idők során fokozatosan kerültek ide forgalomból kivont, régi járművek, amelyeket a MÁV História Munkabizottsága jelölt ki múzeumi megőrzésre és a MÁV akkori vezetésének döntése során kerültek később felújításra. A 90’-es évek közepére már meglehetősen sok mozdony állomásozott itt.

 A Magyar Vasúti Skanzen megfelelő helyszínének keresésénél egyik fő szempontként szerepelt a „látogatóbarát” hely megtalálása, amely elképzelésnek az Északi Fűtőház nagyon sok szempontból megfelelőnek bizonyult. A Magyar Államvasutak História bizottsága javaslatot állított össze az üzemkörön kívül helyezett vontatási telep területén Magyar Vasúttörténeti Park kialakítására. A kezdeményezés a MÁV Rt. vezetésének egyetértésével találkozott és így a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium támogatásával, a vasúttársaság és a szaktárca jelentős tehervállalásával zöld utat kapott a vasúti emlékeket nem csak megőrző, hanem a bel- és külföldi érdeklődők számára megnyitni tervezett kiállítás megvalósítása.

1996. decemberében az Északi Fűtőházban működő MÁV üzemelés kitelepítése megkezdődött. A Magyar Vasúttörténeti Park alapkövét 1999. november 22-én rakták le, a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium, a MÁV Rt. és a MÁV Nosztalgia Kft. támogatásával közel nyolc hónap alatt megvalósult beruházás.
Komoly munkálatok után, amelyekkel csak a terület egy részét sikerült felújítani, 2000. július 14-én nyitotta meg kapuit Európa első interaktív vasúti parkja. A Park 70.000 m² alapterületen száznál is több vasúti járművet, és a vasút üzemeltetéséhez szükséges berendezést mutat be az egykori Északi Fűtőház vontatási telepén, a Tatai út 95. szám alatt.

Az 1911-ben épült, a maga nemében páratlan 34 állásos körfűtőházban állomásoznak a nosztalgiamozdonyok, így például az ország legöregebb, működő gőzmozdonya 1870-ből és a legendás Árpád motorvonat a harmincas évekből. A nosztalgia járművek büszkesége az 1912-ben épült elegáns teakfa étkezőkocsi, amely a mára fogalommá és nosztalgikus emlékké vált híres Orient Expressz mozdonya mögött robogott.

Kicsiny csapat gyűlt össze a közös rajzoláshoz (köszönhetően a rossz időjárásnak), pedig a szervező olyan napot keresett (és talált) a Park életében, amikor ingyen lehetett bemenni. Ez úton is köszönet a Mag Zsuzsának a szervező munkáért.

Volt szuper krampácsolóverseny is, ahol a Borsodi Gördülő Zúzottkövek keményen küzdöttek a Papírcsákányokkal és a Sínhajlítókkal, de arról csak fotó készült.

Káli Mónika

Lévay Örs

(A folyamatos eső miatt Örs csak 1 képet tudott csinálni, de azt legalább be is fejezte.)

Horváth Iza

Káli Mónika

Nagy Erika

Horváth Iza

Nagy Erika a helyszínen készült rajza, alább az otthoni befejezés

Nagy Erika: Kilátás a mozdonyból (nem sok)

Horváth Iza

Én személy szerint nem voltam ott a közös rajzoláson más elfoglaltságom miatt: a Párizsi-udvar Galériában a csoport tagjainak alkotásaiból tettem fel képeket a kirakatban. A kis galéria a Belvárosi Művészeti Egyesületé, aki rájött, hogy gyönyörű fővárosunkról nem lehet igazi, értékes alkotásokat mutatni a hozzánk érkező turistáknak. Más városokban szinte tömeges a kínálat. Ezért a jó helyen lévő galéria várja az előzetes bejelentkezéssel, idegenvezetővel érkező csoportokat. 

Kiállító csoporttársaink: Nagy Erika, Olga Lo, Horváth Iza, Ligeti Zsuzsa, Szabó Anna és Tóth Zsuzsanna.

A galéria kirakatában ott vannak a mi kis csoportunknak az alkotásai, bent pedig a kisméretű, könnyen szállítható akvarellek, grafikák várják a turistákat. A nyáron kiderül, jól gondolkozott-e a galéria vezetősége. 

Ennek az ügynek a szervezésével voltam elfoglalva a hét végén.

Aki teheti, nézze meg a kirakatban lévő alkotásokat: Haris köz 3-felől a passzázsban van (a Thai étterem mellett kell bemenni), szemben a Katona József színház művészbejárójával. Persze kicsit eldugott, sötét, de ha csoport jön, az egyesületből jönnek, kinyitják és akkor fényárban úszik.

Ligeti Zsuzsa

84. közös rajzolás a Zwack Múzeumban

2018. március 4-én

A Zwack márka megalapítása Zwack József nevéhez fűződik, aki 1840-ben  nyitotta meg Pesten  a Marokkó-udvarban,  a mai Erzsébet téren likőrgyárát. Az1880-85 között rendezett világkiállításon két aranyérmet és több elismerő kitüntetést is nyertek a Zwack termékek. 1892-ben a cég kinőve korábbi telephelyeit, a Duna partjára költözött, a termelésnek mai napig is otthont adó, korszerű Soroksári úti  Zwack üzembe. A II. világháborúban bombatámadás tett jóvátehetetlen károkat, az üzemet súlyos pusztítás érte. A termelés 1945-ben, a romos gyár két épen maradt helyiségében indult újra és megkezdődött az újjáépítés. 1948-ban az államosítás az időközben teljesen rendbe hozott Zwackot is érintette, tulajdonosaitól kárpótlás nélkül elvették a gyárat.

Az államosítás után a gyár egy darabig önállóan működött, majd beolvasztották az 1961-ben létrejött Magyar Likőripari Vállalatba, amelynek egyik üzemegysége lett az ötből. Az Amerikába, majd onnan Olaszországba emigrált Zwack család időközben érvényesítette a márkaoltalmat és az állami gyár Magyarországon kívül nem árulhatta a vezérterméket, a Zwack Unicumot ilyen néven. A márkát a hatvanas évek közepén támasztotta fel a két emigrált Zwack fivér, Béla és János. Milánóban gyárat alapítottak és megkezdték a régi receptekre épülő gyártást. A rendszerváltáskor az egykori nagyvállalkozók közül elsőként Zwack Péter tért haza és rövidesen megalapította a Zwack Unicum Budapest Kft.-t, az egykori Zwack gyártelepen kezdett működni. A rendszerváltás óta eltelt évtizedekben szívós marketingmunkával ismét szilárd  branddé vált a Zwack, számos hagyományos recept és más új recept alapján készített italt állítva elő.

 Maga az Unicum gyártása egy viszonylag komplex eljárás: a gyógynövények egy részét alkoholba áztatják (kivonatolják), hogy a szeszbe ázzanak az íz- és illatanyagaik, míg más részüket az áztatás után még további lepárlásnak (desztillációnak) vetik alá, így emelve ki olyan íz anyagokat, melyeket enélkül más anyagok elnyomnának. A kivonatolás átlagosan 3 hétig tart. Az összetevők szigorúan titkosak, a család őrzi. Maguk a gyártás folyamatában részt vevők sem ismerik a teljes összetételt, azok arányait. A minőség javítása érdekében a lepárlás során sem az elő-, sem az utópárlat (a lepárlási folyamat elején és végén létrejövő még és már nem jó minőségű párlat) nem kerül felhasználásra. A lepárlási és kivonatolási folyamatokból kinyert italkomponensek elegyét pár hétig hordókba teszik és érlelik, majd egy gyártótartályba fejtik át, ahol pontosan meghatározott mennyiségű cukrot adagolnak hozzá. Az így elkészült nyers italt ekkor tölgyfahordókba töltik és körülbelül fél évig érlelik.

Az érlelési folyamatot követően a kész italt gömb alakú üvegekbe töltik és kereszt alakú címkével látják el. Az üveg és a címke szintén része az Unicum tradíciójának. 

A gyár mellett látogatóközpont és mintabolt üzemel. Előre bejelentkezve  megnézhetjük 

a régi lepárlót

 lemehetünk a pincébe, ahol az érlelés történik

sőt megkóstolhatjuk a két zászlóshajót, a hagyományos és a szilvás Unikumot. 

Iza, Zsuzsa, Ica, Örs és Erika. Olga még rajzol valahol, Rebeca korábban elment.

Kicsiny, de elszánt csapatunk végig loholta a szervezett vezetést, aztán kiszivárogtunk az udvarra, a gyönyörű régi gyárépületeket rajzolni. 

A Látogatóközpontban 20 perces filmet mutatnak be a Zwack család és az Unicum történetéről. Az emeleten pedig kis múzeum,  a megmaradt emlékekkel, mini-palack gyűjteménnyel.

A múzeumi részben készült rajzok:

Mag Zsuzsa

Rostás Ica

A rajzokon a gyár gyönyörű pecsétje, amit a pénztárban lévő hölgy nyomott a rajzainkra.

Örs összeállítása a múzeumról

Lepárlók:

Lévay Örs (a helyszínen)

és otthon kiegészítve

Ligeti Zsuzsa

Mag Zsuzsa

A gyárkémény:

Rostás Ica

Horváth Iza

Ligeti Zsuzsa

Gyárépületek:

 Ligeti Zsuzsa

 Ligeti Zsuzsa

Horváth Iza

Végül Olga Lo alkotása a lényegről:

Szóljatok Rebecának, hogy töltse fel a rajzait!

Ligeti Zsuzsa

59. közös rajzolás december 3-án a Vörösmarty téren.

Ha karácsony, akkor Vörösmarty tér. 14. alkalommal nyílt meg az adventi vásár a Vörösmarty téren.

https://www.youtube.com/watch?v=Yx-2nvMieM4

A kezdetektől fogva járok minden évben az adventi vásáron. Sok változás történt közben. A kezdetben szinte csak népművészeti kínálat jócskán kibővült. Igényes kézműves termékek is megjelentek (szappan, csokoládé, stb) és egyre nő azon helyek száma, ahol enni-inni lehet. Ezzel párhuzamosan nő a külföldi nézelődők száma. Bár Európában sok városban van karácsonyi vásár, a mi budapesti Vörösmarty téri vásárunk előkelő helyen áll a legszebbek között. 

Ahogy Rita Korsun (14 éves) látta

Bár sütött a nap, hideg volt. Mégis kilencen gyűltünk össze. Újra volt külföldi vendégünk: Magdalena French Ausztráliából. Ő hat hónapig tartózkodik Magyarországon, édesanyja szülőföldjén, és kihasználja a rajzolási lehetőséget.

Nagykabát, sál, sapka, kesztyű.

Miki rajzán ott az oroszlán, és két rajzoló: Ica és Magdalena - akik nem mozdultak a napról. 

Magdalena

János

Zsuzsa

Zsuzsa és Hajni

A tér építészeti jellegzetessége is ihletet adott:

Csongrádi János: Bécsi utca felé

Mészáros Miki: A kisföldalatti lejárója

Tam Korsun

Horváth Izabella_  Kályha

 Nagy Zsuzsa: Üvegfelület

Van, akit a bódék látványa ragadott meg:

Mészáros Miki: A leghangulatosabb bódé

Ligeti Zsuzsa: Információs bódé

Horváth Izabella: Gesztenyés bódé

Magdalena French: Tömeg

Ligeti Zsuzsa: A kosarasnál 

 Ínycsiklandozó illatok az egész téren. Ezeket is lerajzoltuk:

Ligeti Zsuzsa: Sül a hús

Ligeti Zsuzsa: Lángossütők

Mészáros Miki: Álló fogyasztás

Ligeti Zsuzsa: Forralt bor

Szilágyi Hajni: Ebédszünet

Ligeti Zsuzsa: Fagyos ebéd

Tam Korsun: Fagyos idő

Ligeti Zsuzsa: Kávészünet

Ligeti Zsuzsa: Asztaltársaság (akik bemenekültek zárt helyre)

Ligeti Zsuzsa: Sült gesztenye

 Szebbnél szebb kerámiák kelletik magukat

Mészáros Mikit éppen a kerámiafigurák ihleték meg:

A tér egyik sarkában bábszínház ütött tanyát. Vitéz Henrik bábjátéka szórakoztatta a gyerekeket.

Rostás Ica

Ligeti Zsuzsa

Karácsonyi vásár nincs karácsonyfa nélkül.

Horváth Izabella

Nagy Zsuzsa: Karácsonyfa felülről

És itt van összesítve a "termés". Egy képre rá se fért. 

 Átfagyva kerestünk egy jó meleg helyet a Deák téri Cserpes tejivó emeletén, ahol felengedett a kezünk, és jót beszélgettünk.

Így ért véget az év leghidegebb rajzolása. Találkozzunk 17-én a Fugában, ahol csongrádi János mutatja be a képeit és mesél róluk.

Ligeti Zsuzsa