Ősember: Barlangrajzok. Urban Sketchers Tugedör

Beszélgetés Harka Ágnessel

2017 január 10-én délelőtt Harka Ágnes, a Budapesti Képzőművészeti Szabadegyetem tanára tartott előadást a fenti címmel a Fugában, az Urban Sketchers Budapest csoport érdeklődőinek. A résztvevők szerint jó ötlet volt, új perspektívákat nyitott a városi rajzolók előtt. 

Mivel én nem vehettem részt az előadáson (halaszthatatlan unokázás összekötve disznóvágással) leültem beszélgetni Ágnessel, hogy azok is értesüljenek az ott elhangzottakról, akik velem együtt nem voltak ott, de érdeklődnek a téma iránt.  

LZs: Miért éppen az ősember?

HA: Úgy érzékeltem, a csoport tagjai rajzain többször megjelenik az emberábrázolás, és azt gondoltam, talán lesz fogadókészség bővebben foglalkozni vele. Nagy Zsuzsával abban állapodtunk meg, hogy szabad kezet kapok egy több lépcsős előadássorozathoz, melynek ez az első darabja. Azért az ősember emberábrázolásaival kezdtem, mert az a véleményem, az ősi emberábrázolások sok tanulsággal szolgálhatnak a városi rajzolóknak.

LZs: Milyen tanulságokra gondolsz?

HA: Elsősorban a lényeg megjelenítésére. Az ősember technikai eszköztárában nem sok minden volt. Ezért a legjellemzőbb formákat, alakokat rögzítette. A városi rajzolónak is az a feladata, hogy elkapja a lényeget. Például Akár állatokról, de itt mi inkább az emberekről beszéltünk, csak a legjellegzetesebb részeket emelték ki: pl. a fejet. Arc nincs is, legfeljebb két pont a szemnek. Vagy a kézen az ujjak szerepelnek, stb. A lényegkiemelés együtt jár a részletek elhagyásával,

LZs: Ezek szerint sok a hasonlóság az ősi emberábrázolás és a gyermekrajzok között.

HA: Igen, a gyermekrajzok fejlődése megismétli az rajzfejlődés kialakulását, vagyis a három-négyéves gyermekrajzokon az ősember emberábrázolását látjuk viszont. 

Minden hiányosságuk ellenére pontosan tudjuk, mit is ábrázolnak. Az előadásomon közösen kerestük azokat a momentumokat, amikor tetten érhető már az emberábrázolás. 

LZs: Milyen további tanulságokat kínál nekünk az ősi emberábrázolás?

HA: Nagyon pontosan ismerték az anatómiát. A koponyaformák, az ízületek, a görbületek, az arányok, a mozdulatok pontos megfigyelése visszatükröződik a rajzaikon. Érezzük a vadászok lendületét, a futás, lándzsahajítás mikéntjét. Ezért tartom fontosnak, hogy saját élmény alapján rajzoljunk minél többet modell után, ismerjük meg az anatómiát.

LZs: Mit javasolsz a városi rajzolóknak, mit tanuljanak az ősemberektől?

HA: Absztrahálást, Jó körvonalakat, plasztikusságot. A lényeg kiemelését, a részletek elhagyását. Az őket körülvevő jelen megörökítését. 

Elképesztő, mennyi mindent közölnek velünk emberábrázolásaik. Tudjuk, hogy mi a számukra fontos: a vadászat, a nemiség, a közösség, az anyaság. Nem volt fontos a személyiség – hiszen arcuk sincs a rajzoknak, szobroknak.

Szerettem volna, ha közös rajzolással fejezzük be, de az idő rövidsége és egyéb körülmények most nem lették lehetővé. remélem, hamarosan újra összejövünk, és akkor már rajzban is kifejezhetjük gondolatainkat.

LZs: Köszönöm a beszélgetést.

Harka Ágnessel még három szombaton találkozhatunk 11 órakor a Fugában
február 4-én,
március 4-én,
április 1-én.
1000 Ft/workshop
Az előadásokról bővebben majd a facebook oldalunkon!

Ligeti Zsuzsa

Beszélgetés Csongrádi János építésszel

2016. december 17-én a Fugában

Mióta rajzolsz?

A családi hagyomány szerint szép lovakat rajzoltam. De ezt csak elbeszélésből tudom. Én színes madarakra emlékszem. Mindenesetre szerettem rajzolni. 

A rajz szeretete később is elkísért?

Igen. Középiskolás élményem volt a szülőhelyemhez, Kaposvárhoz közeli somogyi falvak régi házainak felmérése. Egyaránt készültek szabadkézi és szerkesztett rajzok, valamint fotók. Egy diákok számára kiírt néprajzi pályázaton nagy hasznát vettem ezeknek.

Mi történt az egyetemi évek alatt?

Budapesten, építész szakon szereztem diplomát. Ott is kellett rajzolni – hiszen ez a felvételi része is volt. A 120 fős évfolyamban 10-15 hallgató volt, aki igazán szeretett rajzolni.  Magánvéleményem, hogy az ő kezük alól kerülnek ki az igazán jó épületek. Az egyik nyáron autóstoppal bejártuk Görögországot. Ide vittem magammal a rajzmappámat, de sajnos ott maradt egy kamionban. Csak egy fénykép tanúskodik arról, hogy rajzoltam. A kép talán Mükénében készült.

Mi volt az első komolyabb munkád?

A diplomamunkám a balatonszemesi Latinovits-Reich Emlékmúzeum terve volt. Az összefonódó kettős spirál nagy sikert aratott, díjazott lett. 

Szintén csak terv maradt a mesteriskolában készített óbudai Cella Trichora romemlékre készített rekonstrukció. Ennek is sikere volt, a Budai Várban más tervekkel együtt kiállították. A rajzokon keveredik a szabadkézi rajz a szerkesztett rajzokkal. Sőt a kőfelületek fotók, amelyeket eredeti kövekről készítettem és úgy montíroztam össze. Még egy műemlékes élmény: az óbudai Hajógyári szigeten lévő Hadrianus palota rekonstrukciója.

Nagy volt a felbuzdulás, de aztán mégsem került rá pénz, a palota maradványai azóta is a föld alatt rejtőznek (biztonságban).

Érdekes munka volt a budaörsi katonai temető. Ez annyira sikeres lett, hogy Pro Architektura díjat kapott az épület. Eléggé nagy siker volt ez egy fiatal építész számára. Kissé elgondolkodtatott, vajon milyen lehet a választott szakmámmal kapcsolatos jövőképem: hogyan tovább?

Segítette-e munkádat a rajzolás?

Hogyne. A szabadkézi rajznak megvan a maga varázsa. Amikor egy engedélyeztetésre váró lakóház kerül a tervtanács elé, az épített környezetet bemutató rajz jó hangütést és kedvezőbb elbírálást eredményezhet.

Az építészmérnöki munka mellett jut idő a szabad rajzolásra?

Természetesen, de nem napi szinten. Ha utazunk, mindenképpen viszem magammal a rajzmappát. Kutyák, lovak és természetesen épületek. Sokszor ér a vád, hogy rajzaim nem színesek, és nincsenek rajta emberek. Mindenre van példám és ellenpéldám. Ha az ember egyedül rajzol, megáll egy utcasarkon és előveszi rajzfüzetét, az emberek csodabogárnak hiszik. Ezért jó, hogy találkoztam az Urban Sketchers-szel. Nagyon érdekes csoportban rajzolni, még ha nem is tudok minden alkalommal eljutni a közös rajzolásra. Nagy élmény volt, amikor idén ősszel Prágában rajzoltam, megállt mellettem egy turistacsoport. Az egyik tag lemaradt és mutogatta, hogy a hátizsákjában neki is van mappa, amibe rajzolni szokott. Aztán a csoport tovasodorta. Nagyon fontosak ezek a megerősítések, ezt érzem a „gerilla rajzolókkal” együtt rajzolva.

Mi tett rád nagy hatást, amit megörökítettél rajzaidon is?

Utazási élményeim. Feledhetetlen panoráma, ami bangkoki szállodám ablakából elém tárult. Talán sikerült visszaadni a hatalmas város méreteit. 

De itthoni élményeim is papírra kerülnek: a balatoni nyaralások, Vác, Kaposvár, Szentendre utcái, a VIII kerület tűzfalai. A VIII. kerület egy építész-rajzoló számára valóságos aranybánya. csodás dolgokat lehet benne találni.  

Mindig tollrajzokat készítesz, vagy kísérletezel mással is?

Kezdeti tanulmányrajzaim ceruzával készültek, mostanában tollal rajzolok, de szeretném kipróbálni az akvarelleket. Egyre több rajzomon jelennek meg a színek. Készítettem néhány kontúr rajzot is. Megdöbbentő, hogy egy vonalnak milyen erős hatása tud lenni.

Minek tekinted a mai előadást?

Ahogy a címben is jeleztem, a világ egy építész életútja a rajzain keresztül. Remek alkalom összegzésre.

Köszönöm a beszélgetést.

Ligeti Zsuzsa