127.. közös rajzolás 2019. november 25-én 

a Ráth György villában

A Ráth György-villa az Iparművészeti Múzeum egyik fiókintézménye Budapest VI. kerületében (korábban itt Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum filiája is volt). A villa 2018. szeptember 14-től A mi szecessziónk című állandó kiállítással nyitotta meg újra kapuit, mely az Iparművészeti Múzeum szecessziós gyűjteményének[1] legjelentősebb darabjait mutatja be, és teszi elérhetővé az Iparművészeti Múzeum főépületének rekonstrukciós munkálatai alatt is a nagyközönség számára, egyúttal méltó emléket állítva Ráth Györgynek, a múzeum első igazgatójának.

Ráth György (1828-1905) az Iparművészeti Múzeum első főigazgatója volt. Műgyűjteménye révén, mely a korszak egyik legjelentősebb polgári gyűjteménye volt, széleskörű elismertséget szerzett már a maga korában. Mint rajta kívül sokakat, tevékenységében őt is a lakberendezés vezérelte.1901-ben vásárolta meg a Városligeti villát, amit feleségével együtt műtárgyakkal rendezett be. Az épületet Györgyi Géza alakította át, a lépcsőkorlátot a századforduló kiváló vasművésze, Jungfer Gyula készítette, a lépcsőház és a hall bútorzatát pedig a magyar szecesszió kiemelkedő egyénisége, Horti Pál elképzelései alapján készítették.

Ráth minden javát feleségére, Melcsiczky Gizellára hagyta. Célját, hogy gyűjteménye az Iparművészeti Múzeum tulajdonába kerüljön, özvegye valósította meg, aki úgy döntött, hogy ajándékba adja a tárgyakat, azzal a kikötéssel, hogy “Ráth György Múzeum név alatt együttes és oszthatatlan, nyilvános jellegű egészet képezzenek s az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum kiegészítő részét alkossák, valamint, hogy annak kezelése alatt álljanak.” Ennek eredményeként Ráth gyűjteményéből a fasori villában létrehozták az Országos Ráth György Múzeumot. A főváros új látványosságát 1906 novemberében ünnepélyes keretek között mutattak be a sajtó képviselőinek, de az uralkodó, Ferenc József is megtekintette azt 1907. január 8-án

A Ráth Múzeum önállóságának és gyűjteményeinek felszámolása a második világháborút követően, a proletárdiktatúra létrejöttével és a szocialista ideológia előretörésével kezdődött: egy nagypolgári lakásberendezés fenntartása, azaz a “Ráth Múzeum önálló Múzeum felállítása ideológiai és didaktikus szempontból teljesen indokolatlan, sőt káros is lenne.”

1954 elején a múzeum épülete a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum kezelésébe került; megnyitották a Kína kiállítást és a múzeum neve is Kína Múzeum lett. Az intézmény eredeti leltárába tartozó műtárgyakat különböző múzeumi gyűjteményekbe (Szépművészeti Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria, Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum, Iparművészeti Múzeum) olvasztották be. Az épület a rendszerváltást követően visszakapta eredeti nevét, és továbbra is keleti kiállításoknak adott otthont, egészen bezárásáig, 2014-ig. Ráth Györgyre ekkor már csak a rekonstruált ebédlőben megnyitott emlékszoba emlékeztetett.

 

A villa 2018 szeptember 14-től Ráth György-villa néven, A mi szecessziónk című állandó kiállítással nyitotta meg újra kapuit, mely az Iparművészeti Múzeum szecessziós gyűjteményének legjelentősebb darabjait mutatja be, és teszi elérhetővé az Iparművészeti Múzeum főépületének rekonstrukciós munkálatai alatt is a nagyközönség számára, egyúttal méltó emléket állítva Ráth Györgynek, a múzeum első igazgatójának.

Nyolcan rajzoltunk a szép múzeumban - párhuzamosan egy születésnapi buli bonyolódott. A múzeum munkatársai nagy hozzáértéssel vezették végig a szobákon a gyermeksereget és nagyon ötletes módon tanították meg őket nézni és látni. 

A szép épület és a szép tárlat rajzra csábított mindnyájunkat. 

Harrach Orsi: Öltözőszoba

Ligeti Zsuzsa: Lépcsőház

Mag Zsuzsa

Cseresnyésné Bécsy Zsuzsanna

Szentpéteri Zsuzsa: Ebédlő

Cseresnyésné Bécsy Zsuzsa: Ebédlő

Ligeti Zsuzsa: Szalon

Ligeti Zsuzsa: Magyar szecesszió

Mag Zsuzsa Bútorok

Rostás Ica: Páva

Cseresnyésné Bécsy Zsuzsa: Ablak és korlát

Horváth Iza: Kerámiák

Ligeti Zsuzsa: Pezsgősvödör

Simon Tibor: Pillangó

Kozári Adél: Ékszerek

Kozári Adél: Pillangó

Ligeti Zsuzsa: Óra

Szentpéteri Zsuzsa: Ablak

Horváth Iza: Kerámia

A jó hangulatú rajzolás végén látható a közös munka:

Sajnos nem mindenki tette fel a csoport facebook oldalára az alkotásait, így csak azok kerültek ide, melyeket én fotóztam le, ott helyben. 

Az Urban Sketchers alapelve (manifesztuma) tartalmazza a 7. pontban, hogy rajzait megosztja az interneten. Ha a többi pontot betartjuk, ezt miért nem?

A blog jobb szélén olvashatjátok, érdemes újra és újra elgondolkozni rajta. 

Ligeti Zsuzsa

127. közös rajzolása a Lehel csarnokban 2019. november 9-én 

Budapest XIII. kerületében, a lebontott Lehel téri piac helyén ifj. Rajk László tervei szerint épült fel 2002-ben az a vásárcsarnok, amelyet a népnyelv, a sajtó és a kritika találóan és azonnal Kofahajónak nevezett el. Heves vitákat váltott ki az új épület mind az építészek, mind a kritika, mind a nagyközönség körében.

A Váci úti temető 1890-es felszámolása után a létrejövő Ferdinánd téren (a mai Lehel tér elődje) szabadtéri piac jött létre. Ez a piac eredetileg a téren emelkedő Szent Margit-templom helyén állt, a csarnok területén ekkor még fatelep működött. A piac kedvező helyen jött létre: a már akkor nagy forgalmú Váci út mellett már állt a Ferdinánd híd, és a közelben egy vámház is működött.

Bár a piac csarnokba költöztetése már 1903-ban szóba került, 6 évvel az öt nagy budapesti vásárcsarnok átadása után, ez még sokáig nem történt meg. 

Gyerekkorunkban Élmunkás téri piacnak hívták. A közeli Élmunkás-híd (Ferdinánd-híd) volt a tér névadója. A piac sokak szerint a legolcsóbb volt Budapesten.

A 80-as években a zsúfoltság és a rakodással járó kellemetlenségek csökkentésére a környékbeliek peres úton kényszerítették ki Kassák Lajos utca végén raktárak kiépítését. 

A rendszerváltás után a tér visszakapta a Lehel tér nevet. Fontos közlekedési csomópont lett, metró-megállóval. Halaszthatatlanná vált a piac átépítése. 1995-ben a piacot fertőtlenítették és körbekerítették, de ekkor már csarnok építését tervezte az önkormányzat, és a terv ezúttal meg is valósult.

A piacot többszöri halasztás után 2000. február 29-én zárták be, az árusoknak a Kassák Lajos és a Dévai utca kereszteződésében, a hajdani köszörűgépgyár épületében alakítottak ki átmeneti piacot.

Az építkezés megkezdését hátráltatta, hogy felmerült, a piac alatt esetleg egy régebbi izraelita temető fekszik, aminek megbolygatása komoly konfliktusokhoz vezetett volna a zsidó közösségekkel. Levéltári kutatásokkal igazolták, hogy zsidó temető a területen nem létesült, és csak ez után indult meg az épület alapozása.

Az építkezés alatt módosult az épület terve is. Az aluljáró szintjére eredetileg egy üzletet terveztek, csak utólag döntöttek a mai „Kispiac” kialakításáról. Ez az építési engedély módosítását vonta maga után, az egyéb nehézségek miatt egyébként is csúszásban lévő kivitelezés további késését eredményezve. Problémát okozott az is, hogy egyes kereskedők nem tudták az üzletekben elhelyezni az előzetes alaprajz alapján beszerzett berendezéseiket, mert az átadott üzlethelyiségek eltértek a tervezettől - például oszlop állt a pult tervezett helyén.

A Lehel Piaci Kereskedők Egyesülete a vásárcsarnokot túl díszesnek tartotta a célra, amire használni akarták, és részben ennek tudták be a korábbi bérleti díjaknál sokkal magasabb új helyárakat. Mint elnökük fogalmazott: „csarnok helyett palota épült”. Megnyitásakor senkit sem hagyott hidegen Rajk László alkotása, újszerűségével, harsányságával mindenkit állásfoglalásra késztetett. Voltak, akiknek tetszett, voltak, akiket felháborított az egész Budapesten szokatlan megoldás.

Megnyitás után én is elzarándokoltam az új Lehel csarnokba. Engem nem annyira a szokatlan formák, hanem a téralakítás volt problémás. Ahol a sok vásárló számára tér kellett volna, ott szűkületeket találtam, másutt, ahol nem volt árusítás, bőséges közlekedő terek árválkodtak.

Megnyitása óta azonban remekül működik a csarnok, a pestiek (vásárlók és eladók) megszokták.

Erre a rajzolásra, bármennyire csábító volt a helyszín és az idő is kiváló volt, csak négyen jöttek el. Én sem tudtam ott lenni, (a kertünkbe akkor érkezett a trágya, azt kellett fogadni). A jelen lévők közül csak hárman küldték el alkotásaikat. Bár Örs megígérte, máig nem tette meg. Ha mégis beérkezik alkotása, azonnal beillesztjük. 

Cseresznyésné Bécsy Zsuzsa: Lehel téri templom

Cseresnyésné Bécsy Zsuzsa: Lehel piac

Mag Zsuzsa: Lehel csarnok

 Bódi Bernadett: Lehel csarnok