urban sketchers budapest

133. közös rajzolás február 23-án a Centrál kávéházban

A kávéház 1887-ben nyílt meg Erényi Ulmann Lajos házában. Az építészeti terveket Quittner Zsigmond készítette el. Maga a kávéház a ház földszintjén volt és nyolc teremből, két játékszobából, egy kávékonyhából és egy ruhatárból állt. Alapítója Seemann kávés volt, aki veje, Frankl, részére rendezte be a kávéházat. A következő tulajdonos 1890-ben vette át a kávéházat, őt pedig veje követte 1905-ben. Ez volt a kávéház virágzó korszaka, a pesti szellemi élet egyik centrumaként tartották számon.

A Centrálban az első jelentős esemény az volt, amikor Kiss József a Váci utcai Koronából átköltöztette Kerek Asztalát és a frissen alapított A Hét szerkesztőségét. A cikkek nagy részét itt írták és a frissen elkészült írásokat átküldték az Atheneum nyomdába. A Hét-re a főváros összes kávéháza előfizetett.

A Hét fiatalabb íróinak csoportja alapította meg a Nyugatot, amely az új eszméket, új hangot képviselte.

A Centrál szellemi központtá vált, s a Nyugat íróinak törzshelyévé is egyben. A lapnak kétszer is volt itt törzsasztala. Az első 1908-tól, az indulástól, 8 éven keresztül mindennaposak voltak az összejövetelek. A Nyugat írói minden kedden összegyűltek a „Nyugat-zsúr”-ra, szerdánként pedig az írónők tartották itt összejöveteleiket. Ezeken az eseményeken rendszeresen vettek részt: Ady, Kosztolányi, Karinthy, Molnár Ferenc, Heltai, Osváth Ernő, Schöpflin Aladár. Gellért Oszkár, Babits

A második törzsasztalnál 1920-körül állandó vendég volt Tóth Árpád, Móricz Zsigmond, Szép Ernő, Surányi Miklós, Nagy Lajos, Kárpáti Aurél, Szabó Lőrinc. aki „folyton írt a kávéja mellett”, valamint egy ideig József Attila is. Megbecsült vendége a kávéháznak Karinthy Frigyes, aki miután Budáról Pestre költözött, a Hadikból, a Centrál-ba tette át székhelyét. Itt észlelte végzetes betegségének első tüneteit, majd műtétje után itt írta az Utazás a koponyám körül első vázlatait. Karinthy asztalánál gyakran megtalálható volt a fiatal Ottlik Géza.

1930 és 1940 között a Centrálban tartották szerdánkénti összejöveteleiket a magyar írónők is, akik 1936-ban alapították meg a Kaffka Margit Társaságot.

A második világháború után eszpresszóvá alakították, majd 1949-ben bezárták. Ezután a Paprikaközpont Nemzeti Vállalat került a helyére, majd a Metro Építő Vállalat kultúrotthona és üzemi étkezdéje működött benne. 1965-től a kávéházat az ELTE Eötvös-klub néven diákklubként üzemeltette. Innen indult el a siker útjára az Omega együttes és Zorán is. Kamara- előadásaival pedig az Universitas együttes szerzett maradandó élményt nagyszámú közönségének.

A berendezések maradványai közül a lambériát és a lépcsőrendszert, a mellvédeket, oszlopokat, kandelábereket, falikarokat védetté nyilvánították. Márványtábla őrizte a nagyhírű vendégek emlékét. A hetvenes-nyolcvanas évek kedvelt egyetemi találkozó- és szórakozóhelye volt. Sajnos, a márványtáblák eltűntek, s már a védett berendezésekről sem lehet tudni. 1993-ban az épületben nyílt meg a Wizard’s játékterem. A Centrál Kávéház épületét már egy 1986-os felmérés is nagyon rossz állapotúnak találta. Az 1993-as játékteremmé alakítás csak rontott a belső tér amúgy is rossz állapotán. 1997-ben Dr. Somody Imre vásárolta meg a házat.

Az egész épületkomplexum megvásárlása után egyértelművé vált, hogy az alsó szinten visszaállítják a kávéház funkciót. A pinceszinten mélygarázst alakítanak ki, az emeleti tereket pedig irodaháznak építik át.

Az épület feltárása során egymás után tűntek elő régi részletek: egy stukkó a központi tér faláról, egy korlátdarab, a kőburkolatból egy csempe. Fotókat is sikerült felkutatni, amikből a belső tér eredeti állapotára lehetett következtetni. A legtöbb fotót, Klösz György a századforduló egyik leghíresebb fotográfusa készítette.

Ezekből az elemekből pontosan rekonstruálható volt számtalan fontos berendezési tárgy, kiderült, milyenek voltak a lámpaburák vagy a székek. Az építészek a hely hajdani hangulatának felidézése mellett döntöttek.

Kilenc fős csoport lepte el a kávéházat vasárnap. Én lettem volna a tizedik, de vasárnap nem értem rá, így szombat délelőtt ültem be egy kávéra és egy kis rajzolásra.