134. közös rajzolás a Hagyományok Házában 2020. március 8-án
A Budai Vigadó épületének helyén a török hódoltság idején egy, a törökök által épített nagy áruraktár, később fegyverraktár állt. A kiegyezés után a honvédség kezébe került épület továbbra is katonai raktárként működött. Ezen épületek igénytelen, többször átalakított házak voltak,
A 19. század végére a gyorsan fejlődő polgárságban megfogalmazódott az
igény, hogy Budán is legyen vigadó. A pesti Reguttól a polgárságot hatásosan
zárta el a Duna. A budai polgárok 1892-ben kérték először írásban Gerlóczy
Károly fővárosi alpolgármestertől a pesti Vigadóhoz hasonló kulturális palota
felépítését, ahol összejöveteleiket, mulatságaikat tarthatják. Ennek
megvalósítása azonban sokáig elhúzódott, mert nem találtak hozzá alkalmas
telket. 1894-ben végül megoldódott a probléma: Budapest belterületi katonai
ingatlanjai Budapest tulajdonába kerül. Ekkor került a főváros kezébe a pesti
Újépület, a budai Citadella, valamint néhány budai belterületi laktanyaépület,
köztük az a fegyverraktár, melynek helye alkalmasnak bizonyult a leendő budai
Vigadó felépítésére. A Fő utca – Corvin tér – Iskola utca által határolt
háromszög mellé a főváros megvásárolta a két szomszédos telket is.
1896-ban a főváros közgyűlése nyilvános
pályázatot írt ki az épületre, melynek nyertese Kallina Mór és veje, Árkay
Aladár közös munkája lett. Az 1898 és 1900 között emelt, kétemeletes,
belsőudvaros, timpanonos, kupolaszerűen manzárdos tetőfelépítménnyel ellátott
épület, mely főleg a neoreneszánsz stílusjegyeit viseli magán, a korra jellemző
eklektikus stílusban készült. Az épület dél felé, a Corvin tér irányába fordul.
Középső tömbjéhez egyszerűbb oldalszárnyak csatlakoznak.
Noha az elkészült épület a céloknak
tökéletesen megfelelt, költségkímélési okok miatt kora igényeihez képest
viszonylag szerény díszítésekkel bírt. A
viszonylag egyszerű eklektikus külsőt pompás, szecesszióba hajló belső díszítés
kompenzálta.
A földszinten kávézó, és egy 400 fő
befogadására alkalmas étterem állt a vendégek rendelkezésére. Ennek
folytatásában helyezkedett el a Budai Polgári Kör társalgója, olvasója és három
játékterme. Az első szinten egy 350 négyzetméteres díszterem kapott helyet. A
bálok megrendezésére kitűnően alkalmas termet 270 izzó és 3 óriás ívlámpa
világította be. Falfelületein hatalmas tükröket, valamint Pauli Erik „Az est”
és „A reggel” című falfestményeit helyezték el. A díszteremhez két oldalról
egy-egy kisterem csatlakozott. Oldalt, az utcákkal párhuzamos szárnyakban
további kistermek, a belső udvarra néző folyosókon társalgók, klub- és
olvasóhelyiségek, kártyaszobák nyíltak. A felsőbb szinteken négy magánlakást
alakítottak ki. Ezek mellett működött a Budai Könyvtár Egylet és a Budai
Anyakönyvi Hivatal.
A második világháború közeledtével a főváros vezetése helyet
szorított a háborús intézményeknek. Első lépésként feltehetően 1941-ben és 1942-ben, az épület első emeletének szobájában az
Élelmiszerjegy-központ Elosztó Hivatala kezdett el működni. Az Országos
Hadigondozó Hatóság honvédelmi célból ideiglenes használatra az épület egészét
igénybe vette központi irodái számára, az Anyakönyvi Hivatal helységei
kivételével. Az épület 1945-ben, Budapest ostromakor súlyosan
megrongálódott.
Az ostrom utáni helyreállításkor a homlokzatot
csak részben állították helyre, a díszítések nélkül. A báltermet színházteremmé
alakították, itt pártmozi működött. Fő utcai oldalán előbb patyolat-fiók, majd
könyvtár működött. Az épületben végül a Népművészeti Intézet (NIT) és az Állami
Népi Együttes kapta meg.
Én a közelben laktam gyermek koromban, ide hordtuk a Patyolatba a mosni valót, majd ide
jártam a Szabó Ervin Könyvtár fiókjába. 1962-65 között raktárosként dolgoztam a
Népművészeti és Háziipari Szövetkezetben. A cég csak zsűrizett munkákat árult.
nekünk napi kapcsolatunk volt akkor a NIT-tel.
A rendszerváltozás után alapított Hagyományok Háza folytatja a NIT
munkáját, itt végzik a zsűrizést, de itt vannak az archívumok és gyűjtemények,
és itt van a táncház-mozgalom központja is. A tárgyi és szellemi néprajz egyaránt
helyet kap a tevékenységében. Az épületben van ugyan kiállítóhely, de az igazi
kiállítások a közeli Népi Iparművészeti Múzeum Fő utcai termeiben vannak. Az
Állami Népi Együttes továbbra is fellép a színpadon.
2017 és 2018 között a Budai Vigadó teljes körű felújításon esik
át azzal a céllal, hogy a Hagyományok Háza tevékenysége, szervezeti
egységei számára biztosítsák a korszerű működés feltételeit. Az átalakítás a
műemlékvédelmi szempontok fokozott figyelembevételével történt.
Szokásunktól eltérő módon délben, 13 órakor találkoztunk a bejáratnál.
Tízen jöttünk össze. Újra üdvözölhettünk új rajzolókat is körünkben.
Orsi nincs a képen, fényképez. A többiek késtek egy kicsit.
Mindnyájunkat elbűvölt a belső tér, az igényes kivitelezés, a
szecessziós megoldások, a részletek kimunkáltsága.
Ahogy beléptünk, mindenki
fotózni kezdett. Aztán szétszóródtunk az épületben. hamarosan táncosok jöttek
próbálni a nagyterembe, nem győztek csodálkozni a sok rajzolón.
Mária
Anikó (bocs a gyenge fotóért)
Bernadett
Örs
Dávid
Ica
Zsuzsa
Oesi
Zsuzsa
Sok alkotás született a két óra alatt.
A részletek szerelmesei:
Baki Mária
Baki Mária
Costel Harnasz
Harrach Orsi
Nagy Dávid
Rostás Ica
Szentpéteri Zsuzsa
Akiket e térélmény fogott meg
Harrach Orsi
Bódi Bernadett
Ligeti Zsuzsa
Ligeti Zsuzsa
Ligeti Zsuzsa
Lukacsovics Anikó első rajza
Szentpéteri Zsuzsa
Lévai Örs
Rajzolás közben gyűltek a táncosok próbára. Egy csapat kijött a próbateremből a folyosóra egy kicsit táncolni. Ők is papírra kerültek.
Ligeti Zsuzsa
Ligeti Zsuzsa
Az emberi alak másokat is izgatott:
Costel Harnasz
Harrach Orsi
Harrach Orsi
Ligeti Zsuzsa