Sunday, 6 September 2015



                                           27. BSk Közös Rajzolás / Group Sketching

                                                   Lovi / Képes élménybeszámoló
                                     At the horse racing track/ Summary with pictures
                                                                       Augusztus 2.






Nemhiába írtam legutóbb, hogy jöhet a következő kihívás :) Ez a közös rajzolásunk ismét annak bizonyult. Egyrészt Zsuzsi a bejáratnál várta a gyülekező tömeget, de kiderült, hogy nemigazán van itt bejárat, így nem lehetett tudni, hogy ki hogyan értelmezi a találkozó helyszínét. Végül bejutott mindenki aki jönni szeretett volna, de sajnos nem gyűltünk össze túl sokan. Pedig most még csak hőség sem volt, viszont kellemes felhőszakadás volt kilátásban. A nagy melegtől való félelmünkben kicsit túl késeire beszéltük meg a találka időpontját, így csak viszonylag rövid ideig élvezhettük a nagyszerű versenyt, ami tényleg nagyon nagyszerű volt. Viszont hát ugyebár a lovak még a hajónál is gyorsabban mozognak, és mondhatni "balgaság" volt azt remélni, hogy megállnak a kedvünkért, hogy majd jól lerajzolhassuk őket. Pedig még ott is kísérleteztünk, ahol felvezetik a lovakat a futam előtt, de természetesen teljes sikertelenség koronázta próbálkozásunkat. Így jobbára maradtak az előttünk ülő nézők a lelátón, mint rajztéma. Emellett persze a futamokat is figyelemmel kísértük, lelkesen szurkoltunk például Málnaszörpnek, de többnyire nem nyertünk, mondjuk szerencsére nem is fogadtunk. Aztán sajnos hamar véget értek a futamok, és elkészítettük a szokásos közös fotót a rajzokról, amik többnyire félig kész hátakat ábrázoltak. Haza felé indulván hárman hirtelen ötlettől vezérelve bekukkantottunk az istállók közé. Nagyon érdekes világba csöppentünk. Egy elszigetelt, különös közösségbe, többnyire elhagyott istállókkal, omladozó lakóházakkal, ismeretlen helyről ugató kutyákkal. Be voltunk rittyentve elég rendesen. Ettől függetlenül volt valami keserédes bája az egész helynek, a romok mögött látszott a régi fény is. Némi képzelőerővel magunk elé idézhettük a nyüzsgő életet, amikor még valóban lovak körül forgott itt minden. Most inkább csak a versenyre érkezők pakolták fel ezen a helyen lovaikat és indultak haza. Ténylegesen nagyon kevés ló lakott itt "életvitelszerűen". Egy kis futószáras homokos kör mellett letelepedtünk, hogy rajzoljunk némi életképet, megpróbáljunk hazavinni egy kis hangulatot. Közben az egyik romos épületből kijött egy fiatal nő a nagyjából egy éves kisfiával. A kisfiút érdekelte, hogy mit csinálunk, így egyikünk adott neki egy ceruzát és papírt játszani. Közben a nő mesélt. Elmondta, hogy sokan laknak itt, de már szinte senkinek semmi köze a lovakhoz, csak kényszerből élnek ezen a helyen, mert csak ezt tudják megfizetni. Nehéz itt az élet, a homokos terület miatt sok a por, a lovak miatt pedig a lószag. Ő nem szeret itt lakni. Én inkább fotóztam, a többiek rajzoltak. Aztán amikor a lány megemlítette, hogy hamarosan kiengedik a területet őrző kutyákat, azonnal sürgős dolgunk akadt... :) Sajnáltuk, hogy ott kell hagyunk ezt a helyet, mert nagyon magával ragadó, egyedi, bár némiképp nyomasztó volt a hangulata. Talán jövünk még erre.





No comments:

Post a comment